2013. május 30., csütörtök

Emlekek...

Hianyzik, rettenetesen hianyzik, most biztos izgatottan hallgatna, a terveimet es o orultebbnel orultebb otletekkel jonne elo ezzel megjobban biztatva engem arra, hogy megvalositsam oket. 
O volt a legjobb apa a vilagon es en voltam neki a kis Borka-boszorkaja. Emlekszem ahogy kiskoromban mindig fogtam a kezet es semmiert de semmiert sem engedtem volna el, hosszu ujjai kozott szinte elveszett az aprocska tenyerem, de allitasa szerint mindg olyan erossen szoritottam izgatottsagomban ha eppen megalltunk a jatekos uzlet elott, hogy voros nyomokat hagytam a tenyeren.
Amikor meghalt nem is fogtam fel, hogy mi tortent talan tul fiatal voltam, hogy realizaljam, hogy mi is tortent. Most ennyi ev elteltevel egyre jobban es jobban hianyzik, a nevetese, a kozos esti kartyacsataink, a civodasaink az elet nagy dolgairol, rohogni azon, hogy milyen hulyek a politikusok, latni ahogyan elerzekenyul  es konnybelabad a szeme ha arrol beszel, hogyan ismerkedett meg anyaval.
 Igen, apa tele volt szeretettel es o volt a legerzekenyebb ember akit valaha ismertem. Anya szerint ahogy egyre telnek az evek jobban es jobban hasonlitok ra. En pedig remelem, hogy olyan felnotte valok majd akire odafent buszke lehet.
Szeretlek Apa 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Akik itt jártak