Pontosan tudom, hogy kizárólag rajtam áll a döntés: mikor érdemes harcolni egy kapcsolatért, és mikor jobb, ha egyszerűen csak megtanulom elengedni, mondván: szép volt, de most felrakom a legfelső polcra a közös életünk fényképalbumát. Ám ha a barátság több bánatot okoz, mint boldogságot, akkor is emlékeztetnem kell magam: kettőnk közül én vagyok a szerencsésebb, és ő az elveszettedbb, még akkor is, ha ezt sem ő, sem én nem is veszük észre. Én ugyanis éppen azért szenvedek, mert még mindig tudom, mennyit jelentetünk egymásnak. Ilyenkor azt mondom magamnak: “Fogd fel úgy a dolgot, hogy ő most kómában van, te viszont éberen figyeled a szerelmeteket, és vigyázol a közös álmotokra, míg felébred.”

Sokszor csak egy rossz időszakot kell átvészelnetek, míg ő is magához tér a lázálomból, és rádöbben: nélküled nem ugyanaz, aki melletted volt. Azonban ha úgy döntesz, hogy klikkelsz a „kapcsolat törlése”gombra, fel kell készülnöd, hogy hiába került egyelen mozdulatba kigolyózni őt az életedből, a szívedben, a lelkedben még éveken át jelen lesz… talán örökké.