Csak menni kell tovabb, mindig, es minden osszeall, de tenyleg.
Annak, hogy minden aron mesz elore, mert csak a celt latod. Nem erdekel, hogy korulotted ki mit mond, egyebkent meg idovel amugy is megtanulod kizarni a zajt, es onnantol csak azt engeded be, ami teged tamogat. Ne aggodj, semmi olyat sem ronthatsz el, vagy torhetsz darabjaira, aminek ne az lett volna a sorsa. Ha visszanezel, meglatod, hogy bizony oka volt – mindennek.
Tudd, hogy mi van benned, es csak azzal foglalkozz. Taplald, erositsd, epitsd, es ovd feltve mindentol. Ne hagyd, hogy leromboljak. Gondold meg jol, hogy kit engedsz kozel hozza, hiszen van, hogy egyetlen szo porra tudja orolni azt, ami igazan fontos lenne, aztan meg eltunik, mint a kamfor. Nem szamit, hogy mennyire nagy amit erzel, te csak higgy benne minden aldott nap, es ne hagyd, hogy letorjek. Csak egy eleted van, most csinald meg – mindenesetre en megcsinalom.
Erezni az ecsetet a kezeid kozott, felvenni vele egy kis festeket es azzal szebbe varazsolni valakit es latni a szemeben a boldogsagot, mert szebbnek latja magat es ettol megno az onbizalma is - nincs ennel csodalatosabb dolog a vilagon.
Latni valaki szemeben a boldogsagot es tudni azt, hogy ezt te okoztad neki.
Halas vagyok azoknak az embereknek akik hisznek bennem, hisznek az almaimban velem egyutt, jo erzessel tolt el, hogy tudom, hogy van aki hisz bennem. Koszonom nektek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése